Kukkoló társadalom

„Ne hagyd, hogy mindent tudjanak rólad!”
 
A Budapesti Műszaki Egyetemen a megfigyelés és megfigyeltség témájában ismeretterjesztő előadást szervezett a Jövőképp – Fiatalok Magyarországért! Egyesület Kukkoló társadalom címmel (www.jovokepp.hu). A nemzetközileg elismert előadó, Dr. Székely Iván, társadalmi informatikus, több évtizede foglalkozik már a nyilvánosság és titkosság problémakörével, valamint az adatvédelemmel és az információszabadsággal. Az esemény támogatója a Nemzetközi PET Portál és Blog (www.pet-portal.eu).
 
A megfigyelésnek és a megfigyeltségnek mára önálló tudományága van, surveillance studies néven. Több külföldi egyetemen kutatási téma, hogy a magánéletben és társadalmi szinten milyen változásokat okoz az állandó megfigyeltség és megfigyelés. A megfigyeltség lényege, hogy maga a megfigyelt nem tud róla, nem kérdezik meg, hogy szeretné-e, vagy sem. Ehhez az kell, hogy a két fél között információs egyenlőtlenség, aszimmetria legyen.
 
Általában tudjuk, melyek azok a számítógépes, internetes programok, vagy berendezések a
hétköznapjainkban, amelyek figyelik a tevékenységünket, azonban mégsem teszünk ellene semmit –
derül ki egy nemrégiben készített kutatásból. Ilyen például, amikor az e-mailjeink témáiról kapunk
reklámajánlatokat, hirdetéseket, hírleveleket. Az internetes profilírozottság következménye az ún.
„dinamikus árazás” módszere. Ez azt jelenti, hogy követhetőek a felhasználó által nézegetett termékek,
mit vásárol meg az interneten. Ezeket az információkat felhasználva a webshopok egy jóval magasabb
árat mutathatnak az eredeti helyett, hiszen a potenciális vásárló így is megveszi majd a terméket.
Előfordul tehát, hogy két különböző gépen az adott honlap adott termékéről két különböző árat látunk.
 
A szakember elmondta: gyakori jelenség az identitáslopás, hamis adatok, profil vásárlása, mások
nevének, lakcímének, bankkártyájának használata, és kifejtette, hogy nem túlzottan nehéz a jelszavak
megszerzése sem. Az előadó felhívta a figyelmet ezen kívül több megfigyelőre is, mint a webpoloskák, a
kémprogramok, a helyfigyelő szolgáltatások, vagy akár a Google Streetview, a Google Latitude, az
egyszerű biztonsági kamerák, vagy az automatikus arcfelismerők, azonban leszögezte, hogy a
megfigyelés nem egyenlő az észleléssel. Ugyanígy, ha valaki tudja, és a beleegyezését is adja, hogy a
tevékenységét figyelemmel kísérjék, szerinte nem nevezhető megfigyelésnek.
 
Székely Iván egy – a témával foglalkozó – kutatás eredményére is kitért, melyből kiderül, hogy hazánk
nemzetközi összehasonlításban hogyan viszonyul a problémakörhöz. A válaszadók körülbelül negyede
ismeri a különböző megfigyelési technológiákat, sőt, harmaduk azt is észrevette, hogy a munkahelyén
megfigyelik akár a levelezéseit, akár a látogatott internetes oldalakat. Többségük azonban nem tesz ez
ellen semmit, sőt, a profilírozást is elfogadják, és nem különösebben figyelnek arra, milyen személyes
adatokat adnak meg. A többség szerint mindez nem befolyásolja a magánéletet. Kiderült viszont, hogy a
Magyarországon 1992 óta érvényben lévő adatvédelmi törvény szabályozásaival (mind a magánszférát
mind a közszférát illetően) a lakosság alig 15-18%-a van tisztában.
 
A Facebook-jelenség kapcsán sokakban felmerült a kérdés: jó-e az, ha különböző személyes adatainkat
kiadjuk. Az előadó szerint a probléma abban van, hogy a felhasználók úgy gondolják, az információk,
amelyeket megadnak, egy bizonyos körön belül maradnak, azonban ez nem így van.
 
Székely Iván szerint a megfigyeltség ellen semmit nem tudunk tenni, a személyes adatokra amennyire
lehet, vigyáznunk kell. Abban bízik, hogy az oktatás, az informális tájékoztatás és a nevelés során talán a
következő generáció belegondol, hogy milyen világban fogunk élni.