Géneskút - A genetika és az etnikumok kapcsolata

Egyesületünk az ELTE Természettudományi Karán rendezett előadását a nemzetközileg elismert orvos-genetikus, az orvostudományok akadémiai doktora, Prof. Dr. Czeizel Endre tartotta. 

Először a genetika és az emberi eredet, a rasszok eredete került bemutatás. Megtudhattuk, hogy a férfi neméért felelős Y kromoszóma vizsgálata és egy piciny sejtalkotóban, a mitokondriumban található DNS alapján kimutatható, hogy az egész emberiség egy férfitől és egy nőtől származik. A 3 nagy rassz (európai, keleti, afrikai) rasszokba, alrasszokba és helyi alakokra (etnikai csoportokra) osztható.  Az etnikai csoportokat jellemzi az azonos lakhely, történelem, kultúra, az összetartozás és a beltenyészet.

Ezt követően a Professzor úr romák eredetét és történetét mutatta be röviden. Krisztus születése után az 5.-7. évszázadban jelenlétük bizonyítható India északi részén. Innen Perzsián, Görögországon át jutottak el hazánkba, ahonnan kontinensünk nyugati része vándoroltak tovább, de mivel ott folytonos üldözésnek voltak kitéve, visszatértek a Kárpát-medencébe.  Magyarországra főként a Balkánról, Havasalföldről és Moldvából érkeztek, ahol az egyház rabszolgái voltak. A magyar társadalomba a mohácsi vészig be tudtak illeszkedni, azonban a Habsburgok alatt beindult gazdasági fejlődéssel nem tudták felvenni a tempót, így elkezdődött a leszakadásuk. A kérdést központilag igyekeztek megoldani, mégpedig a nomád életmódról való váltásra kényszerítve őket: le kellett telepedniük és mezőgazdasági munkára lettek kötelezve. 

1867-től datálható a dualizmus kora, amikor is Európa-szerte a magyar gazdasági csodáról beszéltek. Mivel a romák alulképzettek voltak, nem tudtak a társadalom gazdasági szempontból hasznos tagjai közé kerülni.

Keveset beszélnek róla, de II. Világháborúban roma holokausztra is sor került. A háború után az asszimilációra tették a hangsúlyt, majd 1979-től az integrációra. A rendszerváltozás után elszabadult „vadkapitalizmus” ismét mélybe taszította a romákat.

1985 és ’88 között került sor egy vizsgálatra, mely tárgya a Magyarországon élő kissebségi etnikai csoportok voltak.  Kontrollként egy „tiszta” magyar települést választottak (Őriszentpéter) és egy „kevert” magyar települést (Budapest). A különböző etnikumokat genetikailag és antropológiailag is vizsgálták. A két előbbi fogalomról feltétlenül tudni kell, hogy amíg a génjelek függetlenek a környezeti hatásoktól és kizárólag a DNS-ben található információ a döntő (pl.: vércsoport), addig az antropológiai jellegre erős befolyással vannak a genetikai információn túl a környezeti hatások is.  A romák genetikai jellege közelebb áll az észak-indiai emberekéhez, mint a „kevert” (budapesti) lakosságéhoz. Tehát az előbbi vizsgálat azt mutatta ki, hogy a romák különböznek génjelekben is (pl. eltérő vércsoport megoszlás) és antropológiailag is (pl.: születési súly, magasság, bőrszín). Rossz egészségügyi állapotuk sem vezethető vissza kizárólag a génjeikre, hanem ezért a családtervezés hiánya, az önpusztítás és a szegénység tehető elsősorban felelőssé. Vannak bizonyos betegségek, amiknek az előfordulási gyakoriságuk különbözik a romáknál és a magyaroknál. Például romáknál szinte soha nem fordul elő sclerosis multiplex, ami a központi idegrendszer autoimmun betegsége. Azonban gyakrabban lehet találkozni zöld hályoggal és laktóz intoleranciával, mint az átlag magyar lakosságnál.

A szellemi képességeknek négy alapvető összetevője van: 

  • általános értelmi adottságok: ez a romáknál alacsonyabb, de ez nem vezethető vissza genetikai okokra, hanem arra, hogy a mélyszegénységben az ilyen jellegű adottságok nem tudnak megfelelően kibontakozni;
  • speciális adottságok: ebben kiemelkednek példának okáért muzsika terén. Ez magyarázható azzal, hogy a zenész romák általában zenész szülőktől származnak (genetika), adott a családi minta is (nevelés). Képzőművészetben is kiemelkedő teljesítményt nyújtanak.
  • kreativitási adottságok
  • motivációs adottságok: ezen a területen vannak a legnagyobb problémák. Mivel a kultúrájuk alapvetően verbális és nem írott, ezért írástudás megszerzésében nem motiváltak, sokan analfabéták maradnak.

Ezek az adottságok fejleszthetőek, ha a családi, kortárs, iskolai, társadalmi környezet segítőkész. A társadalmi izolációjuk oka tehát nem genetikai szinten keresendő.

A romák integrálása, társadalmi felzárkóztatása szempontjából a legfontosabb kérdések a családtervezés, várandós védelem, az iskoláztatás, a megfelelő munkahelyek biztosítása, a roma kultúra megismertetése és megbecsültségének, elfogadottságának növelése a magyar társadalomban, valamint az elmozdulás a társadalmi ellentétek felszámolásának irányába. Magyarország sorskérdése a romák társadalmi problémáinak megoldása.

Az előadás második részében Professzor úr kérdésekre válaszolt: kifejtette , hogy etnikumra jellemző konkrét gén nem létezik, ehelyett arról beszélhetünk, hogy egy-egy gén milyen gyakran fordul elő egy etnikai csoportban. Így az sem lehetséges, hogy egy gén alapján valakit bizonyos etnikumhoz tartozónak vagy abból biztos, hogy kizárhatónak nevezzünk. A jelenlegi magyarság géntérképe leginkább a perzsák és az ugorok génjeivel rokon. A honfoglaláskor jellemzően genetikai szempontból más etnikumhoz tartoztak a vezérek és a nép. Árpád vezér például kazár származású volt.

Nem az számít, hogy ki milyen népcsoporthoz tartozik genetikailag, inkább a cselekedetek, valamint az, hogy magyarnak vallja-e magát – összegezte vendégünk.