Egyesületünk Magyarország kettős válság szorításában címmel rendezett előadást a Budapesti Corvinus Egyetemen február 22-én.
A rendezvény előadója, Dr. Bokros Lajos európai parlamenti képviselő, Magyarország volt pénzügyminisztere elsősorban a hazánkat jellemző gazdasági, illetve pénzügyi válságról, a lehetséges válságkezelési stratégiákról beszélt.
Bevezetőjében kiemelte, hogy bár a 2004-ben csatlakozott uniós tagállamok többsége túlzott-deficit eljárás alatt áll, mégis hazánk az egyetlen olyan tagállam, amely csatlakozása óta folyamatosan küzd ezzel a problémával.
A céldátum teljesítését illetően az Európai Bizottság többször is adott engedményeket, ám a 2011-es céldátumot már nem voltak hajlandóak tovább módosítani, mivel az Európai Unió gazdasági és pénzügyminisztereinek tanácsa szemében Magyarország gazdaságpolitikája hiteltelenné vált. Míg a maastrichti konvergencia-kritériumokban meghatározott, a GDP 3 százalékát meg nem haladó államháztartási hiány szuverén kormánydöntéssel megvalósítható lenne, addig az államadósságra vonatkozó évi 60 százalékos határ teljesítése elsősorban a múlt örökségével áll összefüggésben. Az évek során felhalmozott államadósság megfelelő szintre való csökkentését csak egy tudatos, hosszútávon elkötelezett gazdaságpolitika eredményezheti.
Az előadó hangsúlyozta, hogy a negatív adósságspirálból való kitörés célját a gazdasági növekedés beindításával lehet megvalósítani. A gazdasági növekedés eszközeiként a következő tényezőket említette: az export, a lakossági illetve kormányzati fogyasztás, valamint a vállalati és kormányzati beruházás. A tényezőkre részletesebben is kitérve kifejtette, hogy az export a jelenlegi európai gazdasági környezet stagnálása miatt nem tudja tovább serkenteni a növekedést. A hazánkban eddig folytatott prociklikus gazdaságpolitika miatt nem alkalmazható az adósságválságból való kilábalás eszközeként megjelölt tankönyvi példa, az anticiklikus gazdaságpolitika, mivel ez jelen körülmények között hazánkban államcsődhöz vezetne. Ebből fakadóan a kormányzati fogyasztás és beruházás serkentése sem jelent tényleges alternatívát a kormány számára. A lakosság fogyasztásával kapcsolatban az előadó kifejtette, hogy az rövidtávon nem lehet a növekedés motorja. Emellett a szabályozó rendszerbe és jogbiztonságba vetett bizalom megrendülésének köszönhetően lehetőségként a vállalati beruházások növekedése sem jelent reális opciót.
Az így megoldhatatlannak tűnő egyenletrendszerben rejlő feszültség feloldását Bokros Lajos a hosszú távú szerkezeti reformok véghezvitelében látja. Ezek céljaként a versenyképesség növelését határozta meg, melynek öt területet kell magában foglalnia: egészségügy, köz- és felsőoktatás, nyugdíjrendszer, közteherviselés és közigazgatás.
A kérdések során természetesen felmerült a felsőoktatási törvény közelmúltbeli módosítása, valamint a felsőoktatási keretszámok drasztikus csökkentése. Ezzel kapcsolatban Bokros Lajos kifejtette, hogy az egyetemi oktatás, lényegében egy több csatornán keresztül finanszírozandó vállalkozás, melyben a versenyképesség biztosítása érdekében kulcsfontosságú, hogy az állam szűkebb szerepvállalása mellett a képzés gyümölcseit majdan learató diákok is kivegyék a részüket. Továbbá kitért arra is, hogy az a tény, hogy Magyarországon a második-harmadik legnagyobb párt EU-s zászlóégetéséről és piacellenes gazdaságpolitikájáról ismert, mégsem vonja kétségbe a kritikus reformok véghezviteléhez szükséges társadalmi megalapozottság létrejöttének a lehetőségét. Ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet, hogy az egyes radikális nézeteket valló társadalmi csoportok által vágyott Európai Unión kívüli lét Magyarországon egyértelműen egy szegény, nyomorúságos életet eredményezne, a keleti országok pedig még kevésbé lennének képesek biztosítani a hazánkban a demokrácia jelenleg meglévő értékeit. A magyar társadalom mentalitásának megváltoztatását illetően végezetül kifejtette, hogy e területen a politikusok kiemelt szereppel és felelősséggel bírnak, s az állami szabályozás, a paternalista gondolkodásmód növelése helyett inkább a verseny, a magántőke nagyobb szerepét kellene hangsúlyozni a társadalomban.