Egyesületünk A magyar egészségügy jelene és jövője címmel rendezett előadást a Semmelweis Egyetemen március 8-án.
A rendezvény előadói, Dr. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke és Dr. Papp Magor, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke elsősorban a magyar egészségügy társadalomban betöltött szerepéről, céljairól és az egészségügy előtt álló kihívásokról beszéltek előadásukban.
A rendezvény első előadója, Dr. Éger István előadásának bevezetőjében hangsúlyozta, az egészségügy jelenkori kérdéseinek vizsgálatakor fontos a múlt akceptálása, vagyis tudni kell, hogy milyen szociális gyökerekből táplálkozunk ma. Kiemelte, míg az előző generáció elsősorban humanista és altruista neveltetést kapott, addig a 21. század a hedonizmus évszázadaként fog beíródni a történelembe.
Az egészségügy nem egy pénztemető, hanem egy olyan értékteremtő ágazat, amely egyedülálló tudás és tevékenység letéteményese is egyben – hangsúlyozta az előadó. A 19. században még fiatal magyar társadalom mára elöregedett, és felmérések szerint, más országokhoz viszonyítva hazánk a születéskor várható élettartam tekintetében sem szerepel jól – vázolta fel az előadó a magyar társadalom „kórképét”. A magyar egészségügyre jellemző helyzetképpel kapcsolatosan kiemelte, szükség lenne egy olyan érvényes és elfogadott egészségpolitika kialakítására, mely megfelelő alapelvekre épített, szerkezetét tekintve pontosan definiált, politikamentes, s amely hosszú távú, akár évtizedes célokat kitűzve határozza meg működését, s az ehhez szükséges erőforrásokat.
Az ágazatra jellemző speciális gazdasági tényezők tekintetében az előadó többek között a magas inflációt, a kiszámíthatatlan jogi és gazdasági helyzetet, a magas beszerzési árakat, a zárt kassza miatti alacsony béreket és a hatalmas adósságállományt emelte ki. A „hadi”, vagyis alapvetően drága, rossz hatásfokú egészségügy helyett a kockázatkezelő rendszer kiépítésére kell a hangsúlyt tenni – tette hozzá az előadó.
Az egészségpolitika legfontosabb céljai között, Éger István elsősorban az egészségben megélt életévek kiterjesztését, a népességfogyás mértékének csökkentését, megállítását, valamint a születéskor várható élettartam növelését emelte ki. Az egészségügy közeli és távoli jövőjét illetően az előadó a hosszabb távú szemléletet követő egészségpolitika kialakítása mellett, a gyakorlati képzés minőségének javítását, a jó lehetőségeket kínáló utánpótlás politika definiálását, és a sikeres bértárgyalásokat említette. Végezetül az egészségügy egyre növekvő szerepét, jelentőségét emelte ki az előadó: a 21. század társadalmára alapvetően jellemző hedonista életmód, és az ebből fakadó magasabb kockázatok miatt, a prognózisok szerint várhatóan egy évtizeden belül Európa-szerte jelentős kereslet alakul ki a szakképzett egészségügyi munkavállalók iránt.
Dr. Papp Magor előadását a magyar egészségügy elmúlt években meghatározó eseményeinek kiemelésével, értékelésével kezdte. A magyar egészségügy kilátásait összefoglalva a következő területeket említette: rendkívül fontos, hogy átlátható helyzet alakuljon ki az ágazatban, álljanak rendelkezésre megfelelő adatok, így könnyebb lesz jó stratégiát kidolgozni is. Az életpályamodellel kapcsolatban hangsúlyozta: új morális alapokat kell adni a magyar egészségügynek, a kiskapuk felszámolása mellett fontos, hogy erkölcsi szinten is megújulás legyen. Mindenképpen meg kell találni azt a módot, ami kivezeti a hálapénzt az egészségügyből – tette hozzá az előadó. A szakmai fejlődést illetően a már jó minőségű elméleti képzés mellett a gyakorlati képzés, valamint a szakképzés fejlesztése is elengedhetetlen. Az egészségügy alappilléreiként a jogbiztonságot, a társadalmi megbecsültséget, s ehhez kapcsolódóan többek között a megfelelő bérrendezést emelte ki.
Az egészségügy közeli és távoli jövőjét az előadó egy társadalmi közmegegyezésen, szolidaritáson alapuló rendszer kialakításában látja, emellett fontosnak tartja a hálapénz kivezetését, és ezzel egyidejűleg a többletszolgáltatások definiálását is. Kiemelte a népegészségügyi feladatok ellátásának jelentőségét is: az orvos és az egészséges fiatal közötti korai életkorban megkezdődő találkozások által megvalósuló egészségnevelés, a betegek ösztönzése a tudatos, egészséges életmód kialakítására szintén kulcsfontosságú tényező az egészségügy közép-, illetve hosszú távú jövőjét illetően.